Descriere

SZABÓ VIKTOR 1939. április 16-án született az erdélyi Mezőség keleti peremén található Mezőköl-pényben. Édesapja, Szabó Lajos, a vidék egyik leghíresebb prímása volt, négy fiára hagyományozva az ősök művészetét. Viktor öt éves korában kezdett el hangszert tanulni. Egy év múlva már édesapja mellett muzsi­kált a lakodalom nappali részén. Tizenhárom évesen tanult meg há-romhúros, egyenes lábú kontrán kísérni. 1962-ben került Marosvá­sárhelyre, ahol különböző üzemi műkedvelő csoportok zenekarában j aszott. 1970-ben a. Maros Művész­együttes tagja lett. A lemezen elhangzó, kizárólag édesapjától tanult dallamanyagot azonban nem volt alkalma színpadi műsorokban ját­szani, így sikerült megőriznie a hivatásos falusi népzenészekre jel­lemző előadásmódbeli sajátságokat : díszített játékmód, jellegzetes vo­nóvezetés, temperálatlan intonáció, tánctipusonként specifikus hangsúly­rend, stb., így méltán tekinthetjük hiteles folklór-adatközlőnek.

A dallamanyagot táncszempontú elrendezésben adjuk közre. Az első oldalon egy teljes keletmezőségi táncrend, „pár”, hallható. A hajdan cikluskezdő verbunk néhány évtizede a táncszünetekbe szorult, íkülön kérésre járták, ma csak az idősebbek ismerik. Sarkazó-hegyező, hátravágó, kopogó, tapsos és csapásoló figurák­ból áll. A párostáncok a lassú csárdással indulnak, amely kétlépé-ses jártatásból és fenthangsúlyos párosforgásból áll, de kiegészülhet kopogós figurázással is. Rá követ­kezik a kissé élénkebb korcsos, amely átvetős és kiforgatós motívumokban bővelkedik, de a lenthangsúlyos pá­rosforgó és a pár elengedő figurázás is jellemzi. A táncrend a gyors tem­pójú cigánycsárdással zárul, amely­nek formakészlete az előzőkből táp­lálkozik, de uralkodó benne az egylépéses motívum és a kopogó figurázás. A lemez második oldala asztali nótákkal kezdődik. Ezeket gyakran táncszünetben kérték a zenésztől és szöveggel énekelték. Dallami szempontból azonosak a lassú csárdással, csak lassabban játszák őket kissé „sánta”, asszimet-rikus ritmusban. Sokszor (mint a lemezen is hallható), ugyanazt a dallamot lassú csárdásba átfordítva kezdik újra a „párt”.

A dallamok eredetük szempont­jából nagyon változatosak, a népzene régibb rétegeitől, a korai és kései verbunkoszenén át, a népies műze-néig. Az új stílusú dallamokat kö­zismertségük miatt tudatosan mel­lőztük, anélkül, hogy művészi érté­küket kétségbe vonnánk. A lassú csárdás dallamokhoz többségben szöveg is kapcsolódik. A másik két párostáncban a szöveges dallamok ritkábbak, a verbunkban pedig nem fordulnak elő. A táncok mindegyi­kéhez táncszók is járulhatnak.

Ebben a zenében megfigyelhetünk bizonyos periódus-terjedelmű hang­szeres közjátékokat, sablonos har­móniával, amelyek szinte bármelyik dallam után játszhatók. Gyakorisá­guk miatt ezek állandóan a hegedűs tudatának felszínén vannak. Amíg a közjátékot játsza, azon gondolkozik, hogy melyik legyen a következő darab.

A népzenei gyakorlatban a dalla­mok hangneme többnyire kötött. Ezt Eigyelembe véve, betartottuk a hagyo­mány által negszabott hangneme­ket.

PÁVAI ISTVÁN